Fontos a történeti ablakok védelme
Az egyedi történeti ablakok értékesek, mert, ha a faanyaguk még tökéletes állapotú, akkor még sok-sok évig megtarthatóak.
A történeti ablakoknak legalább a külső szárnyait vörösfenyőből készítették, egészen 1930-ig. Ezt a fát válogatták, csomómentes volt, és 2 évig szárították felhasználás előtt. Köszönhetően az új módszereknek, és a gépesített technológiának, és az egyrétegű szerkezetnek mai, pontos másolatukat szinte képtelenség elkészíteni.
Így a régi ablakok helyébe sokszor kerül silány minőségű ablak, melynél sem az eredeti építészeti formákat, sem pedig az osztásrendet nem követik. Eltűnnek a tokosztók is, és alig marad egységes nyílászárójú, eredeti homlokzatú épület. Különösen igaz ez a többlakásos lakóépületek esetében.
Az új szerkezetekre sokszor azért van szükség, mert elmaradt a karbantartás, és a tatarozás. Később pedig egy különböző ablakokkal rendelkező ház nem lesz egységesen tatarozható. A műanyag ablakok nem is festhetőek, és az üvegfelület is kisebb. A rossz ablakcsere miatt ráadásul csökken az épület, és a lakás értéke is, így a többi tulajdonos akár kártérítést is követelhet.
A történeti épületek ablakait 8-10 évente kell festeni. A történeti ablakok sajnos nem élveznek védelmet.
„A hagyományos történeti kétrétegű fanyílászárókkal ellátott lakóépületek esetében egyes ablakok műanyagra való cseréje sohasem felel meg az illeszkedés igényének, ezért a hatékony védelem érdekében meg kell vizsgálni a szabályozás lehetőségét.”
Ezért nem lehetnek az egyrétegű új szerkezetek eléggé sikeresek:
mások a vasalatok, és azok helyigénye
mások a profilok
a hőszigetelő üvegek vastagsága kétszeres lett, így nem ugyanazt a látványt nyújtják, mint a történeti ablakok
A felújítás szabályai:
Az új ablakoknak követnie kell a klasszikus alaktan szabályait
Az ablakok maradjanak szabályosak, szimmetrikusak
Tudta? Rezgés hatására a purhab mállik, felületén páralecsapódás keletkezhet, és így a faszerkezet korhadhat. A környezetet meg kell védeni a fölösleges hulladék keletkezésétől.
Az egyrétegű, azaz egyesített szárnyú nyílászáró szerkezetek kora az 1930-as években kezdődött. Az első, egyszerre nyitható ablakszerkezet (Teschauer ablak) két hagyományos, 43 mm-es szárnyprofil egyesítésével jelent meg, és dupla-üvegezésű volt. A kifelé-befelé nyíló ablak 1800–1855-ig volt jellemző.
Tudta? A fa szárny és keret kielégítő vastagsága 8 cm a 2008-as energiatakarékossági irányelv szerint.
A kapcsolt gerébtokos ablak a 2 db 43mm-es faprofillal rendelkező szerkezet. Vastagsága összesen 86 mm.
A fokozódó energiatakarékossági követelményekre hamarosan ismét a kétrétegű ablakszerkezetek jelentenek majd megoldást.
A hagyományos történeti, kétrétegű fa nyílászárók felújítási módozatainál
törekedjünk a minél kisebb mértékű és visszafordítható beavatkozásra.
Közép -Európában a klasszicizmustól 1930-ig épült történeti épületek faablakainak cseréje csak kétrétegű ablakszerkezetekkel oldható meg az illeszkedés követelményét kielégítő módon.
Felújítási javaslatok kapcsolt gerébtokos szerkezetekre
- Csak az egyik szárny kerüljön kicserélésre, legyen megtartott a teljes tokszerkezet. A nagy légrés vastag szárnyprofilt eredményezhet, és nem esztétikus megoldás.
- Legyen megtartva a teljes szerkezet, a belső szárny legyen hőszigetelt üvegezésű, ahol a Low-e bevonattal készülő üveg 3–8arg–4 low-e vagy 3–6–3.

Történelmi ablakok felújítása
Nem szükséges a szárnyak feltétlen kicserélése!
Az ép szárnyak elbírják a hőszigetelő üvegezést. A szilikonba fektetéssel és óvatos, a derékszöget tartó kiékeléssel együtt dolgozóvá tehető az üveg és a keret. Hőszigetelő üvegezéshez a legvékonyabb üvegezés ajánlott, ahol a belső oldali 3 mm-es üveg légrés felőli oldalán Low-E réteg van.
Biztosítani kell a belső szárnyak filtráció elleni tömítését, amelyre a legalkalmasabb megoldás a Svéd nútmarásos ablakszigetelés.
Forrás: (Történeti ablakaink védelmében Lőrinczi Zsuzsa)