Energiateljesítmény.
Energiateljesítmény.
Háromféleképpen juthat át a hő az ablakszerkezeten; vezetés, légáramlás és sugárzás útján. A vezetés nem más, mint a hő szilárd anyagokon való átjutása, így melegszik fel például a tűzhelyre tett edény. Ha a hőátvitel gázok és folyadékok mozgása által következik be, akkor pedig áramlásról beszélünk, ilyen például a tábortűz felett felmelegedett levegő feláramlása. A sugárzás a hőenergia mozgása, mely nem igényel levegőn keresztüli vezetést, vagy a levegő mozgását. Így érezzük a tűz melegét is, ha kellően közel vagyunk hozzá.
Ha ezeket az alapvető mechanizmusokat az ablak tulajdonságaira vetítjük, azt látjuk, hogy azok összetett módon kölcsönhatásba lépnek egymással, ezáltal külön-külön nem tudjuk mérni ezeket az összetevőket. Ugyanakkor létezik három, energiával kapcsolatos jellemző, ami bemutatja, hogyan kerül átvitelre az energia, ezek pedig a következők:
- Szigetelés: ha a kül- és beltér között hőmérséklet különbség jön létre, akkor a vezetés, az légáramlás és a sugárzás együttes hatása által az ablakkeret az ablakkal együtt hőt nyer vagy éppen veszít. Ezt jelöli az ablakrendszer ún. U-faktora.
- Napsugárzás általi hőfelvétel: Az ablak a külső hőmérséklettől függetlenül hőt vehet fel közvetett vagy közvetlen napsugárzás által. Az ablak hőfelvételének szabályozási képességét a nap hőfelvételi együttható (SHGC – Solar Heat Gain Coefficient) vagy az árnyékolási együttható (SC – Shading Coefficient) adja meg.
- Szivárgás: A levegő szivárgása, mely az ablakrendszerben lévő résen keresztül történik, szintén okozhat hőveszteséget, illetve -felvételt. Ezt adott nyomás mellett egy ablakegységen (négyzetláb vagy négyzetméter) keresztül átszivárgó levegőmennyiség (köbláb vagy köbméter percenként) mérésével határozzák meg. Szél vagy hőmérséklet ingadozás által kiváltott nyomásváltozás hatására a szivárgás kicsit változik.
Most pedig következzen az energiateljesítménnyel kapcsolatos tulajdonságok kifejtése, valamint egy rövid értekezés arról, hogyan lehet növelni az energiahatékonyságot az egyes területeken, mely értekezésben többek közt bemutatásra kerülnek a szigetelési teljesítmény meghatározásának módszerei, a naphőfelvételi értékek, és az ablak légréssel kapcsolatos értékei is.
Szigetelési érték.
Ahogy az imént már szóba került, a hőáramlás nem más, mint az ablak és a keret melegebb oldaláról a hidegebb felé mindhárom fent kifejtett hőátviteli mechanizmus összetett kölcsönhatása: a vezetésé, az áramlásé és a sugárzásé. Ezt az összetett mechanizmust mutatja be az alábbi ábra.
*Az üvegrendszeren átjutó hőátadás összetevői
Szigetelési értéknek az ablakrendszer hőátvitellel szemben való ellenállási tulajdonságát nevezzük. A hő a melegebb testekről a hidegebbek felé áramlik, tehát télen bentről kifelé, nyáron pedig, amikor a kinti hőmérséklet magasabb, mint a benti, mindez épp fordítva történik.
Egy elhasználódott ablakon a jól szigetelt falhoz viszonyítva sokkal nagyobb mértékű a hőátadás, míg egy egyrétegű ablak szigetelési képessége nagyjából egy fémlapéval megegyező – a legnagyobb szigetelési értéket az üveglap mindkét felületén lévő levegőréteg adja. Az ilyen ablak hőlyuknak tekinthető, és általában 10-20-szor nagyobb hőveszteséggel bír a szigetelt falnál, a hő csaknem akadálytalanul jut át rajta. Ha a benti hőmérséklet 70°F, a kinti pedig 0°F (20°C és -18°C), akkor az egyrétegű ablaküveg felülete kb. 17°F (-8°C), amely elég hideg ahhoz, hogy fagy képződjön az üveg belső felületén.
Az ablakrendszer három részén befolyásolja a hőáramlást a légáramlás: az ablak belső és külső felületén, illetve az ablakrétegek közötti légrésben. A hideg belső ablakfelület lehűti a körülötte lévő levegőt, majd ez az alacsony hőmérsékletű levegő lejut a padlóhoz, ezáltal kialakul a légáramlás. Rendszerint az ablak légréseit okoljuk ennek a hideg légáramlásnak a kialakulásáért, és minden lyukat, amit csak találunk betömünk ennek elkerülése végett, ahelyett hogy öregedő ablakunkat lecserélnénk egy jobb minőségű újra, vagy elvégeznénk az UTÓLAGOS ABLAKSZIGETELÉST.
A szigetelő érték egyik összetevője kívül az ablakfelületnél lévő levegőréteg, mely szél hatására eltűnik, vagy hidegebb levegő érkezik a helyére, ezáltal nagyobb lesz a hőveszteség. Ezenkívül, ha az ablakrétegek között levegővel telt légrés van, a légáramlás elősegíti a résen keresztül megvalósuló hőátadást. Ezeket a hatásokat az üvegtáblák közötti rés beigazításával, illetve a levegőnél jobban szigetelő töltőgáz választásával a kétrétegű ablakok minimalizálhatják.
Minden egyes tárgy vizuálisan nem érzékelhető hősugárzást bocsát ki, ennek mértéke melegebb tárgyak esetében több, mint a hidegebbeké. Ha odatartjuk kezünket a hideg téli hónapokban egy egyrétegű ablakhoz, érezni fogjuk, mennyivel hidegebb az ablak felülete. Mindkét test sugárzási energiát bocsát ki egymás felé, mivel azonban a kezünk melegebb, mi arányaiban több hőt adunk le, ezért egyre hűvösebbnek érzékeljük a környezetet. Ezen a módon vonja el az energiát és hűti le a többi tárgyat is a helyiségben az ilyen rosszul szigetelt ablakfelület.
A szobában lévő tárgyak, de legfőképp az emberek (hisz leggyakrabban ők jelentik a legmelegebb testet) a hidegebb falak felé hőt sugároznak, és ezt a hőveszteséget általában a hűvös szobalevegőnek tulajdonítják, az ablakfelület helyett. Éppen emiatt kevesebben gondolnak arra, hogy kényelemérzetük javítása érdekében függönyt húzzanak az ablak elé, mint hogy a termosztátot felcsavarják, pedig előbbi jóval hatékonyabb lenne.