Utólagos ablakszigetelés régen és ma
Ugye Ön is emlékszik rá, milyen furcsa megoldásokkal próbálkoztak az emberek a nem éppen a legjobban teljesítő ablakaik, nyílászáróik szigetelésével…
A kényszer nagy úr. És alaposan elősegíti a kreatív gondolkodást is. Az már egészen más kérdés, hogy az ilyen házi praktikák csak ideig óráig működnek. És a legtöbb esetben rettenetesen csúnyák is.
A klasszikus módszer, amit kényszerűen ma is sokan használnak még, a különféle textíliákkal és párnákkal történő ablakszigetelés. A módszer igen egyszerű: fogunk egy hosszúkásra hajtogatott anyagot (lepedő, pokróc), esetleg hosszú és keskeny párnákat szerzünk be, majd igyekszünk „szigetelőanyagunkat” olyan formán begyűrni két ablak közé, hogy mindkét szárny becsukható legyen. Nyitni már nem lesz módunk, de elvileg egészen jól működik a dolog, Hogy csúnya? Hát, sajnos igen. És hogy nem lehet kinyitni az ablakot, csak nagy nehezen? Hát, valóban…
Utólagos ablakszigetelés régen és ma
És ott volt az örök és elpusztíthatatlan barkácsolási vágy, amit szintén a kényszer szült, bár sokan előszeretettel kísérleteztek. Szilikonos ablakszigetelés házilag. Évtizedekkel ezelőtt még a legsilányabb minőségű, ecet alapú szilikonok is csak nagyon nehezen, akkor is csak külföldről voltak beszerezhetőek. Az barkácsrohamoktól túlfűtött ember így hát azzal volt kénytelen beérni, amit komoly erőfeszítések árán beszerzett. Ezek a szilikonok aztán a nem megfelelően, vagy épp sehogyan sem kimart nútokban csak rövid ideig maradtak stabilak, így tehát a szigetelés csupán egy-két hónapon át volt viszonylag hatékonynak mondható. Aztán jött a hideg tél, a meleg nyár, és bár nem kellett nézni a szörnyű ruhákat az ablakok között, a szél befújt, a meleg pedig kiment az utcára.
Hálásak vagyunk azért, hogy ma már olyan technikai háttérrel és olyan alapanyagokkal dolgozhatunk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megfelelő szakmai felkészültséggel évtizedekig kifogástalan legyen mindaz, amiért dolgoztunk. Jó érzés úgy átadni a kész ablakokat, hogy tudjuk: megrendelőink még akkor is elégedettek lesznek munkánkkal, amikor mi már őszen élvezzük nyugdíjas éveinket.