Javíttassuk meg, vagy cseréljük ki a nyílászárókat?
Ez a kérdés sosem évül el, hiszen napjainkra jellemző szélsőséges időjárás és a lakásfenntartáshoz szükséges rezsiköltségek évente emelkedése mindig időszerűvé teszik a kérdést. A nyílászárók állapota pedig nagyban hozzájárulhat a költségtakarékos fűtés alkalmazásához, hatásfokához.
A rossz állapotban lévő ablakok javíttatása sem kétfilléres dolog, főleg, ha nehezen, de megtaláljuk azt a mesterembert, aki ezt el is vállalja. Ugyanis ritka ma már az olyan épületasztalos mester, aki javítást vállal, szívesebben készítenek új ablakokat. De még a remek hozzáértés sem garantálja azt, hogy a javítás tartós marad, hiszen a mesterember tudásától függetlenül adódnak a nyílászárók szerkezetében olyan problémák, amelyek a fa természetéből fakadnak. Az egyik ilyen jellemző probléma a faszerkezeteket összetartó kötések problematikája. A régi faszerkezetű nyílászárók kötéseinek szilárdsága a rendszeres karbantartási munkálatok elvégzésének ellenére is évente romlik. A másik problémakört általában a zárszerkezetek okozzák. Egy gerébtokos ablak zárszerkezetének kicserélése egy modernebb zárszerkezetre csak durva bontási munkával lehet megoldani, és a pontosságra még mindig nem lehet elég garanciát kapni. Pedig a pontatlan zárás már okozhat akkora huzatot a lakásban, hogy a fűtési költségek iránti elképzeléseink nem tudnak megvalósulni.
A harmadik problémakör az üvegezés kérdése. A régi típusú ablakokban általában 2 vagy 3 milliméteres vastagságú üveget tettek be, ma már a 4 milliméter vastagság az elfogadható. Ez a vékonyabb üvegezés a homlokzati ablakoknál két rétegben ugyan védi a lakás belső hőmérsékletét, de a zajtól nem igazán, a hangszigetelési hatásfoka elmarad a mai üvegezési rendszerektől. Az üvegezés cseréje általában egy üvegtörés után valósul meg, a kétrétegű thermopan üvegezést pedig csak akkor valósulhat meg, ha a keret szilárdsága elbírja.