Szó szót követ Ablakos, és ajtós szavaink nyomában
Jöjjön, fedezzük fel a nyílászárókkal kapcsolatos szavak eredetét!
Az ‘ablak’ főnevünk jelentése: „Átlátható nyílás egy zárt, átlátszatlan felületen (falon, épületen, járművön), amelyen át fény és levegő juthat be.”
Az ‘ablak’ szavunk gyökérszava sumír eredetű, és így alakult végső formájának elnyerése: AB, AB-LIL, AB-LIK. A legutolsó változat alakján már csak egy hangzóillesztésnyi változtatásra volt szükség, és megszületett az ‘ablak’ szó.
A sumír-magyar rokonság ékes bizonyítékaiként maradtak fenn a következő, építkezéssel kapcsolatos szavak is: épít, ház, hajlék, otthon, vár, torony, fal, alap, oldal, tető, orom, eresz, eszterhéjj, küszöb, lakat, lépcső, kapu, ajtó, kürtő, ív, bolt, szoba, terem, tornác, gádor, pitvar, korlát, bálvány, mész, homok, agyag, cserép, deszka, gerenda, szeg, fűrész, arány, tengely.
Így hívják az ablakot más nyelveken: window (angol), vindauga (skandináv), vindöga (svéd), vindue (dán).
Az ‘ajtó’ szavunk már kevesebb nyelvészeti csemegével lát el bennünket, ugyanis kutatásakor alig találunk hozzá nyelvészeti forrást. Valószínűleg sumír eredetű szó ez is, de az Új Magyar Etimológiai Szótár titokzatosan csak annyit árul el róla, hogy „ vitatott eredetű alapszavú származékszó. A Magyar Értelmező Kéziszótár pedig egyenesen finnugor eredetűnek sorolta be.
Az ajtó szavunk angolul úgy hangzik, hogy ‘door’, svédül ‘dörr’, dánul pedig ‘dör’.
Ha pedig eddig nem tudtuk volna, a wikiszótár elárulja, hogy az ajtó nem más, mint „bejárat egy helyiségbe; az épületek falán a be- és kijárásra szolgáló nyílás.”
(Forrás: Dr. Bobula Ida: Sumír-magyar rokonság, Nyílászáró szakmai szótár)
Ablak, ajtó